Bejegyzések

Helyzet

Közben azért csak kitavaszodott.:)
De nem tudom igazából miért nem írok már, vagy ha írok, miért ennyire ritkán. Mert az egy dolog, hogy baromira fáradt vagyok. Az új főnököm érkezésével valahogy megsokszorozódott a munkám, vagy csak sokkal jobban pörgök, mert úgy érzem, úgy kell... valószínűleg az igazság valahol félúton van.:) Egyébiránt nekem bejött ez a váltás... mármint a főnökváltás, és kaptam annyi új impulzust, ami átmenetileg elégnek tűnik. A munkámat sokkal jobban megbecsüli, mint eddig bárki itt a hét év alatt, következetes, határozott... amúgy picit smasszer stílusa van, de nem lehet minden tökéletes, a plusz munkáért meg plusz pénzt is kaptam a minap. Szóval örömködés van. Persze csak diszkréten, mert a motoszkálás nem múlt el belőlem. Sokat gondolkodom ezen, és úgy sajnálom, hogy nem lett belőlem egy törtető karrierista nőszemély (nem sajnálom amúgy, de akkor talán egyszerűbb lenne), mert így sokszor azt érzem, hogy az gáz (amúgy nem gáz, csak én ilyen vagyok és kész), …

Cím nélkül

A hétvégén lebetegedtem, az éjjel meg esett a hó. Ennyit a tavaszváró hangulatomról. Két napig fetrengtem otthon és izzadtam a láztól, tegnap képtelen lettem volna bejönni dolgozni, ehhez képest ma már szinte teljesen jól vagyok, csak pici fáradtságot érzek. Gyorsan jött, gyorsan ment, lekopogom, bár megszenvedtem. De hogy ma reggel tényleg azt látom, hogy esett a hó... attól majdnem rosszul lettem. Skandalum. Viszont felfedeztem, hogy júliusban Wadowicében jazz fesztivál lesz és az egyik fellépő Chris Botti, akit imádok és játszom a gondolattal, hogy jó lenne ott lenni, de a lehetőségekhez képest annyi mindent szeretnénk a nyáron, hogy erről lehet, hogy képes leszek lemondani. Pláne, hogy július végén amúgy is tervezünk Krakkóba menni. Meg amúgy is, még elképzelni sem tudom, hogy mi lesz a munkával a nyárra. Egyelőre olybá tűnik, hogy az elképzeléseimnek megfelelő új állás még nem talált meg, és igen, vannak dolgok amikben nem akarok túl nagy kompromisszumot kötni. Ugyanakkor az új …

Január, február, itt a nyár!

Kép
Szerettem ezt a telet, de most már jó lenne, ha vége lenne. Szeretném már hordani a csinos színes dolgaimat, végre nem felvenni a télikabátot, és úgy egyáltalán, szeretném már érezni a tavasz illatát.:) Tudom, még várnom kell. Viszont, tegnap Feri annyira szuper napszítta hajszínt varázsolt nekem (sosem volt még melírozva a hajam), hogy ez még egy lapáttal rátett a tavaszváró hangulatomra.:) Az idén valahogy nagyon előtérbe helyeztem a praktikumot, mármint ami az öltözködést illeti... szóval farmeren és pulcsin kívül szinte csak a karácsonyi időszakban volt rajtam más, és egy ideig ezt élveztem is, de most már vágyom a szuper tavaszi ruháimra.

Mások úgyis jobban tudják

Emlékszem, mikor évekkel ezelőtt, tök véletlenül a másodhegedűs szerepének castingján találtam magam. Nem hívtak, nem kerestem, nem volt portfólióm... épp csak aznap véletlenül esett az eső. Nyár közepén. Van ez így. Fura volt. Fogalmam sem volt a részletekről, későn kaptam meg a szövegkönyvet, de utólag azt gondolom, ennek semmi jelentősége nem volt. Annak annál inkább, hogy egy mennyire elveszett és kilátástalan periódusban talált meg... egyedülállóként. Egy barátnőmmel indultunk épp nyaralni. Napfény, tenger, nyár... nem volt bele kalkulálva az a reptéri találkozás egy nálam 17 évvel idősebb, nős férfival. Egészen addig azt hittem, a szar lapokat már kihúztam, már elváltam, már megszenvedtem, már szerettem viszonzatlanul, sorolhatnám... lófaszt, nem csak joker van még a pakliban... ez még jár nekem. Nem volt nehéz bele bonyolódni, ugyanakkor testileg sosem lettünk egymáséi... nem mintha ennek lényegi jelentősége lenne... de imádtam mindent amit tőle kaptam és könnyen találtam felm…

Az újdonság ereje

Jött egy új kolléga, most mutatták be. Igazán nem gondolom, hogy gyenge lennék, de úgy fogott kezet velem, hogy szerintem eltörött a hüvelykujjam...

Mindeközben

Betemet a munka. Közben próbálom szokni az új főnököt. Közben készülöm kellene a félévzáró tesztemre... még gondolni sem merek a múltkori 90 százalékra. Félek, a büszkeség most el fog maradni. Közben kattogok, hogy emberek miért viselkednek néha furán... és persze mert iszonyú nagy kombinátor vagyok, rögtön tudni vélem, hogy miattam, mert ezt mondtam vagy azt mondtam vagy ezt tettem vagy azt nem tettem, vagy bármi, a lényeg, hogy biztos miattam. És persze ettől általában rossz kedvem lesz. A fél életemet azzal töltöm, hogy azon rágódom, vajon nem vagyok-e túl sok, vagy túl kevés, vagy túl bármi és az emberek tényleg kedvelnek-e vagy csak úgy csinálnak, mintha. Persze ezek a vívódásaim csak a számomra kedves emberekkel kapcsolatban fordulnak elő, a többiek nagyjából nem érdekelnek, mármint nem érdekelnek a megfelelési kényszerem szempontjából. Közben persze tudom, hogy ez hülyeség és le kellene már szoknom róla.:) Pláne, hogy közben a legfontosabb emberrel a harmadik házassági évfordu…

Tél

Most, hogy így igazán behúzódott a tél, kedvem lenne egész nap otthon maradni, bekapcsolni a tévében a kandallót, forró teát inni és semmi mást nem csinálni, csak olvasni. Mondjuk csak egy hétig.
Kellett jó pár nap (igazából az egész múlt hét erre ment rá), hogy vissza rázódjak a munkába. A karácsonyi időszak és az egész december annyira jó volt, hogy komolyan sajnálom, hogy csak egyszer van az évben. Persze tudom, a karácsony pont ezért jó. Rengeteg volt a program, a baráti meg céges vacsorák, színház, mozi, családoztunk is, de volt idő kettesben is, rengeteget ettem-ittam (ennek persze lettek következményei... kilókövetkezményei, de kit érdekel, a töltött káposzta és a házi készítésű baileys bármit megér), vendégeskedtünk és hozzánk is jöttek, sokat játszottunk és még anyáink is kibékültek így két év után. Voltak apró meglepetések, például egy rendkívül udvarias és jó fej taxisofőr, aki kezet csókolt, mikor elköszönt, volt váratlan mikulásvirág az ajtó előtt a szomszédoktól (erről …